Augusztus 2-án került sor a Historikum újabb, immár kilencedik rendezvényére. A helyszín Győr és a Társas Fészek. Először is nagy-nagy köszönet a szervezőknek, a klubnak és persze a bemutatózóknak, résztvevőknek, érdeklődőknek! Szerintem, és a visszajelzéseket olvasva is mondhatom, remekül sikerült a rendezvény. Szg-vel egy Chain of Command bemutatóval készültünk. A kiválasztott küldetést egy héttel korábban teszteltük és a tapasztalatok alapján, próbáltunk kisebb változtatásokkal még kiegyensúlyozottabbá tenni Győrött is.
A korábbi eseményektől eltérően most nem a Saga-t vittük, hanem a Chain of Command nevű, a Too Fat Lardies által kiadott második világháborús, szakasz szintű játékot. Egyrészt a Saga már három alkalommal bemutatásra került feljegyzéseim szerint - a viking kor kétszer és a keresztes kor is egyszer már szerepelt itt. Valamint a Saga eddig is több figyelmet kapott más rendezvényeken, bemutatókon, mivel jórészt ezen a témán dolgoztunk, mind a seregek, tereptárgyak és terepasztalok tekintetében az elmúlt 5-6 év során.
A Chain of Command nagyjából mostanra jutott el arra a szintre, hogy ezt is el tudjuk hozni egy ilyen rendezvényre. Hiszen alap követelmény egy színvonalas bemutatóhoz a festettség - azért pedig dolgozni kell rendszeresen. Az egész dolog azt hiszem Szg-től indult, aki villám gyorsasággal festette ki a brit ejtőernyős szakaszát és támogató egységeket, ill. elmélyült a szabályokban, kiegészítésekben, stb-stb. Ez engem is motivált, mégis nagyjából 6 hónap alatt jutottam el oda, ahol most tart a német csapatom. Lehet meg kéne tanulnom az airbrush festést :)
A forgatókönyv egy kimondhatatlan nevű francia falu határában játszódik. A kiépített műutat sövény, itt-ott kerítések szegélyezik. Dombok és erdősségek közt halad, mielőtt átszeli a falut, melynek határában szántók, legelők terülnek el. A település első házikói előtt egy földút csatlakozik le róla, amely elkerüli a falut. A küldetés szerint a németek támadást indítanak veterán páncélgránátos egységeikkel. A céljuk, amit el kell érniük a falun túl helyezkedik el. Így vagy rohamból át kell törni a településen (elsődleges feladat) vagy nagyobb ellenállás esetén a falut megkerülve kell kimanőverezni a védőket (másodlagos feladat).
Nincsenek kiépített szövetséges állások. A német járőrök azonban brit ejtőernyősöket láttak mozgolódni a faluban, akik a földutat a leágazás után nem sokkal alá aknázták, valamint vélhetően további erősítés megérkeztéig védelmi állásokat építenek ki. Természetesen Szg keze volt a dologban :)
A németeknek így egy gyors támadással kellene a briteket kiszorítani a faluból, vagy azt megkerülve megpróbálni bekeríteni őket. A brit szakasz parancsnokságot is riasztották felderítőik a szokásosnál aktívabb német járőrök mozgásait érzékelve. Néhány egységük védelmi pozíciót foglalt a falu határában lévő kőkerítések mögött. A háztetőkön álcázott mesterlövészek lapultak. Az egyik kis kert jól védett zugában pedig egy könnyű aknavető várta a tűzparancsot.
A németek ütemesen meg is indultak a műút mindkét oldalán. Egyik oldalon az út menti erdős-bokros területet kihasználva haladtak, ahol azonban rögtön ellenállásba ütköztek. A brit ejtőernyősök elővédje ugyanis rögtön tüzet nyitott, amint megpillantotta a támadókat. A másik oldalon az utászok a sövények mögött viszonylagos biztonsággal neki láttak az aknák felszedésének. Míg egy másik német raj a dombok fedezékéből nyomult előre. Őket rögvest brit mesterlövészek vették célba az egyik háztetőről. Meg is sebesítették az őrmestert és a szakasz parancsnokot is. Egy szanitécnek hála a sérültek el lettek látva és tudták folytatni a küzdelmet.
Egy brit páncélautó jelenik meg a falu felől és tűz alá veszi a páncélgránátosokat az erdőben, de célt téveszt.
A német MG42-es géppuskák komoly veszteséget okoztak a brit elővédnek, így azok őrmestere erősítést kért a szakasz parancsnokságtól. Annak beérkezéséig egy könnyű aknavető füstgránátokkal próbálta a látási viszonyokat rontani, hogy a britek vissza tudjanak húzódni a romos farmház védelmébe.
A beérkező erősítés - egy újabb ejtőernyős raj - rögtön felvette a harcot és nekirontott a németeknek kézigránátokkal és egy újabb Bren géppuska tüzével. A páncélgránátosok viszonozzák a tüzet két MG42-essel, ami szörnyű kaszálást okoz a briteknél. Az erősítés is kénytelen visszaházódni fedezékbe, de a németek sem jutnak előrébb ezen a szakaszon, inkább próbálják rendezni soraikat.
Közben a német utászoknak sikerül viszonylag gyorsan felszedni az aknákat a földútról. Jelt adnak, mire begördül a britek füsternyőjét kihasználva egy sdkfz 251-es egy újabb páncélgránátos rajjal. Így jelenleg az út másik végén a faluban felvonult brit páncélautó nem tud tüzet nyitni a 251-esre. Ill. további még egy gyalogos raj érkezik meg az útelágazásnál elterülő fenyvesnél. A jobb szárnyon pedig a németek mesterlövészek tüzében is megkísérelnek átkelni a sövényen és megközelíteni a házakat.
A füsternyőt egy erősebb széllökés elfújja, így a brit páncélautónak lehetősége nyílik, hogy 37mm-es lövegével célba vegye az sdkfz 251-et. Ugyan talál, de a lövedék lepattan komolyabb sérülést nem okoz. A benne ülő raj, azonban kissé bepánikolt. Mindenki fejét behúzva fohászkodik, ahogy a páncélautó megrázkódik és megremeg a találat lökete kicsit vissza is veti. Ha egyszer el is jön a vég, az ne most legyen! - mormolja a raj őrmestere a vezető mellett. Tovább, előre! - parancsolja és ezzel lelket önt harcedzett embereibe. A páncélautó pedig előrehajt és lefordul a földútra a fenyőfák takarásában. Mindenki bizakodik, ahogy megpillantják az utászokat és a gyalogságot, de tudják messze még a vége...
Ezen a ponton átadtam a német alakulat staféta pálcáját egy érdeklődőnek (és bele vetettem magam Petyó vezetésével a Blood Red Sky szépségeibe, méghozzá a britek oldalán :D Egy 4-es légi csata zajlott a csatorna felett :D) Újdonsült parancsnokunk további véres harcokat vívott, hogy kiszorítsa a briteket a faluból. Végül egy heves kézitusa után az utász egységet sikerült a földúton levinni a pályáról. Így ez egy kis győzelem a németeknek, mivel a másodlagos feladatot sikerült teljesíteni. Reálisan nézve talán inkább egy döntetlen, mert mindkét fél érzékeny veszteségeket szenvedett és a megkerülésben sikeres egység nem képvisel komoly harci erőt.
Köszönöm Szg-nek a csatát, remek móka volt!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.